Chateaus-viszi kiállítás
Kiállítás a Chateaus-visz kastélyszállóban.
Ez egy nagyon érdekes tőrténet, telistele vegyes érzelmekkel. Bevallom őszintén mikor megtudtam milyen környezetben szervezték a kiállítást nagyon elgondolkodtam, vajon tényleg ott a helyem, egy ilyen szinvinalas nagy nevű szálló haljában. De meg győztem magam. Nagyon nagy várakozással, és félelemmel vártam a kiállítás napját. A lányaim és a párom nagyon biztattak és segitettek, hogy eltudjak jutni ide. Hát mit mondjak nagyon érdekes egy helyzet volt. A saját autónk szervízbe krült és nem lett kész az indulásnapjára, ezért bérellnem kellet egy autót. aztán a navigátor elvitt minket úttalan utakra, de cserében nagyon szép tájakat láttunk. Dominik a kisunokám végig álmélkodva nézte a számára furcsa tájat, soha nem látott még hegyeket élőben azelőtt. Megérkeztünk a szálóba, győnyörű hely. aztán jöttek az izgalmak. Életem első olyan kiállítása volt, amin aktívan is részt vettem. Kiraktuk a képeket, gyors fotózkodás interjú, aztán jöhettek a vendégek meg a megnyitó. Na nem az a pezsgős pogácsás csinadrattás megnyitó csak párszóban belettünk mutatva. Ezzen a kiállításon négyen vetünk részt képeinkkel, személyenként tíz tíz képpel. Mindenki állt a saját képei mellet és igyekezet felelni a kérdésekre. Mit jelent ez a kép? miért pont ezt festette? miért pont ezt a színt használta? és így tovább. Japánok, németek, magyarok mind, mind csodálattal nézték a képeket. Bevallom az eddigi rossz érzéseim mind elmultak és egyre jobban élveztem a hangulatott. Ott áltam és mosolyogtam a sok sok dícséret hallatán, amit nekem mondtak vagy a szervezőnek mondtak rólam. Itt ezen az eseményen már egyértelműen éreztem, hogy ez az én utam az én világom. Az az áhitat ahogy a képeimre néztek és csodálattal álltak előtte percekig, ez már meg érte a fáradságot. Öröm volt ott lenni. Ez egy teljesen más világ, mint amit én eddig ismertem. Köszönöm mindenkinek aki segített abban, hogy idáig eljussak.
Köszönöm nektek is akik itt vagytok és olvasátok a beszámolomat.